Oszlopfő ebédre

Kedves Olvasóim!

Megint eltelt kis idő legutóbbi bejegyzésem óta, bocsánat, valahogy nem jön az ihlet. Illetve az még csak lenne, de a képi megjelenítést célzó fotóimat nem tudtam az általam óhajtott minőségben elkészíteni. Miről is van szó, hogy ráforduljak lassan a címben jelzett dologra...

Szóval már több mint egy hónapja érdekes áru jelent meg a piacon minden felé. Egy növény, de nem is a szára felfelé, nem is a gyökere, valahol a kettő között, ahol ilyen egymásba ágyazódó levelek vannak. Eléggé bizarr módon néz ki, még akkor is, ha a rajta maradt földet, sarat kivesszük a képből. Ugyanis a levélkezdemények két élén komoly szúróeszközzel van felvértezve a növény. Jesszusom, szokta mondani ilyenkor a keresztény kultúrkörből származó ember, de itt ez nagyon idegenül hangzik.

Amikor megláttuk először nem is nagyon tudtuk elképzelni, hogy ezt valóban étkezésre árusítják-e.

Zsolt kolléga sikeresen felismerte benne a növényt, aztán rákerestünk a neten, és a helyi kolléganők is segítettek megfejteni a termék azonosságát. Az árusított cucc pedig kurd nyelven knyer, latinul acantus, magyarul pedig medveköröm.

Itt vanpár kép közelről egy darabról.

 Eléggé barátságtalan no.

Feri kolléga visszaemlékezett építészet történeti tanulmányaira, és egyből sikeresenk összekötötte a megvásárolható, és a korinthoszi oszlopfő mintájául szolgáló növény. Merthogy ez a kettő egy és ugyan az, vagyis lehet, hogy csak közeli rokonok. Minden esetre ez adja a magyarázatot a poszt címére.

Rendben van, meg lehet ezt venni a piacon, de mit is lehet belőle készíteni? Vegyünk, majd megkérdezzük a hölgyektől.
Vettünk is, de sajna fel nem dolgozás okán az első kiló a kukában landolt.

Múlt héten tettünk egy második próbálkozást. Előtte persze már informálódtam az elkészítés módjáról.

Először persze meg kell mosni, szét kell bontani, meg kell pucolni, és a fentiekben említett, a levél oldalán lévő szúróeszközöket el kell távolítani (levágni).

Így néz ki első megmosás után:

 Kis huncut, menekülni szeretne.

Aztán megpucolva már lényegesen barátságosabb, csak ehhez kellett két órát ezzel kellet töltenem.

Mikor ez megtörtént, meg kell főzni (kicsit öszedarabolva), majd zöldhagymával, esetleg/és fokhagymával együtt forró olajban még összesütni. Na ezt a receptet követtem a múlt héten is, de mint már írtam, a fotók nem lettek sikeresek, ezért a poszolás helyett inkább főztem ma is egy adagot. Az acantus fűszerezését már a főzésnél elkezdtem, merthogy sós vízben főztem. Aztán a zöldhagyma íze mellé tettem még bele rozmaringot és lestyánt a múlt héten, valamint tárkonyt tegnap.

Főzés közben:

A hagyma:

Aztán a sütés:

És a kész kaja a múlt héten,

és tegnap:

Az asztalon még látható görög barátaink/kollégáink által készített gemista a jobb felső sarokban.

Az elkészített acantusnak kellemes tavaszi íze, spárgához hasonlatos (csak mástól tudom, mert magam spárgát még nem sose ettem) zamata, állaga van. Minden esetre érdekes élmény volt, a pucolás nagyon időigényes, és azok a tüskék gyakran megbökték a kezem, szóval motanra elég az acantusból, a többit főzze meg más...

Lehet már egy ideje rebarbarát is kapni, és a mostanában érkezett görög kollégák nem igazán ismerik, gondolam jövő héten egy rebarbara főzeléket összehozok.
Szóval
Folyt köv...