Most egy érdekes gyümölcsről fogok írni, ilyet még nem láttam Magyarországon.
A latin neve Eriobotrya japonica , az olaszoknál nespola giapponese; a franciáknál Néflier du Japon, vagy bibassier. A bölcs németek japanische mispel, vagy wollmispel néven illetik; a büszke spanyolok nispero, nispero japonés, esetleg nispero del Japón néven kérik a piacon; a portugáloknál pedig ameixa amarella, vagy ameixa do Japao. Törökül Malta eriği.
A török nevét csak azért tudom, mert jó Feri kollégám még a török időkből ismerte.
Na nem a Magyarország török megszállásának idejéből, hanem abból az időből, amikor még ott dolgozott.
Most magunk is így nevezzük.
Közben megtaláltam a magyar nevét: Japán naspolya.
Ez is mutatja, hogy mint a naspolya (Kisalföldön lasponya, mert annak legalább van valami értelme) a rózsafélék családjába tartozik. Az érési időben azonban komoly eltérés mutatkozik.
Míg Magyarországon a szezon utolsó gyümölcse, november közepén jelenik meg a piacon, és megfelelő tárolás esetén Karácsony utánig tartogatja, amit a napfényből elraktározott (egyébként személyes kedvencem...), ez a Japán naspolya a tavasz első gyümölcse. Mint ilyen nem is túl jól eltartható, mire hazaértem vele a piacról, már tele volt barna foltokkal.
Akkor nézzük közelről, hogy is néz ki:
Színe, mint az a képeken is látható, leginkább a kajszi barackra hasonlatos. Belső húsa is ilyesmi színű.
Ízvilága? Nem túl édes, inkább savanykás, de azért a kajszi ízvilágát juttatja eszembe.
Érdekes azonban, hogy a húsának szerkezete sokkal inkább a csereszne gyümölcshúsára emlékeztet. Közel sem köti meg annyira a vizet a szövetszerkezetében, mint mondjuk a kajszi.
Szétvágva, szétharapva érdekes élmény, egy, kettő, akár három mag is lakozik benne, viszonylag nagy méretű, és elképesztően sima.
Szerintem viszek haza néhány magot, hátha kikel, és akkor lehet vele szórakozni, aki még kér, most jelezze, vagy halgasson a következő szezonig!
És ahogy a befejezés lenni szokott,
Folyt. köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése