Grand Millenium Sulaymaniya Hotel

Kedves Olvasóim!

Tegnap érdekes helyen jártunk. Előre megfontoltan vettük arra az útirányt. Nem ért annyira meglepetésként amit ott találtunk. Hogy is érhetett volna, hiszen a város gyakorlatilag valamennyi pontjáról látható ez az épület. Na a metróból nem, meg a mélyen fekvő bazárból sem mindenhonnan, de azért erősen uralja a városi panorámát. (nb. metró nincs is a városban...)

Az első, bejelentkező posztomban már mutattam is egy képet róla. Nos most jött el az ideje, hogy közelebbről is szemügyre vegyük, lencsevégre kapjam.

Az épület nem más, mint a Grand Millennium Hotel, Sulaymaniya, vagy valami ilyemsi szavakból van összerakva a neve.

Bő hónapja nyílt meg, de még mindig láthatók körülötte a befejező munkálatok. Mondjuk ilyen szokott történni másfelé is.

Az épület nagyon magas, mintegz 150 méter, és nem is egy völgyben építették. Szóval jó messzire el lehet látni róla, és tényleg az egész városból látható. Mellesleg, ha jól tudom, ez Irak legmagasabb épülete.

Ezt a képet például a munkahelyemnél készítettem pár hete:

Az épület fizimiskáján jól látszik, hogy közeli rokonságban van egy Dubaiban elkészített felhőkarcolóval. Ennek az elsődleges oka, hogy a tervező ugyan az az iraki építész volt, mind két épületnél.

Az épületről több leírás, és az építkezés közbeni képek az alábbi linken találhatók:

skyscrapercity

Akkor most jöjjenek a képek, ahogy mi megközelítettük:

 

 Az első mondhatni teljesen tiszta kép, mikor nem lóg bele semmilyen kábel.

 

Itt látszik, hogy még folynak a környéken a munkák.

Itt is még munkavégzés folyik.
De az épület maga már láthatóan kész, remek fotó témát ad az arra vetődő amatőröknek.

A szögesdrót a felvonulási területnél volt, nem tudom mi szükség volt rá, talán nehogy a melósok kiszökjenek. A városban minden felé minden féle építkezések, a betonvas, a zsalu anyag csak úgy jobbra, balra, senkinek sem jut eszébe elvinni, szóval gyanítom, hogy nem a lopás megakadályozása a szögesdrót feladata...

 Aztán ahogy kerültünk elértünk a bejáratához. Na az sem volt egyszerű, egy hídon keresztül lehet bejutni a szállodát övező parkba. A hídon komoly ellenőrzés, határozott, angolul beszélő fegyveres és civil ruhás biztonságiak álták az utunkat, de mikor megbizonyosodtak, hogy minden rendben, akkor szívéjesen tovább engedtek.
A hídon túl pedig már a parkban, minden féle zászlók, amcsi, EU, török, iraki, kurd, szóval volt itt minden.

 

Itt a még folyó munkálatok kelléke, a beton pumpa keresztben.

A bejárathoz meredeken vezetett fel az út, és az utolsó beléptető pont után már ez a szökőkutas, kis medencés, pálmafás út vezette a szemet, és az embert.

 Aztán a bejáratnéál még egy szökőkút,

 és az ember felett ott tornyosul a harminc kilenc emelet, és az ufó dokkoló.

 A bejárattól visszanézve ilyen a fenti szökőkút:

és a promenád.
És ilyen a promenád egy kis pálmája:

Amint beléptünk a főbejáraton, egy üvek kúpos hallban találtuk magunkat.

 Ez az acélszerkezet minden statikus szívét megdobogtatja.

A fehér zongoránál pedig most nem volt sem kis leány, sem Richard Cleyderman. Mégis passzolt az előtérbe. Feri uram könnyen leküzdhető késztetést érzett a Szamárinduló eljátszására, de mivel eréjes tiltás volt a kalviatúrán, eltekintett ettől.

És végül, ami legjobban megfogta Waldorf szülői szívemet. A szökőkutas promenád alsó végén volt egy manófa. Vagyis egy olyan fa, mely minden kisgyerek, és kisgyermek lelkületű felnőtt szívét megragadja. Hogy hány manónak adhat ez otthont, nem tudom, ahhoz hosszasabb ottartózkodás szükséges.

 

Este még sikerült újra arra járni, és készült egy éjszakai foto is:

A hírek szerint az épület tetejére leszállt UFO, forog is, és egy éttermet rendeztek be belül. Mivel késő délután votunk ott, és már valamilyen rendezvényre terítettek, nem tudtunk felmenni. De ígéretet kaptunk, ha délelőtti órákban érkezünk, akkor ott is tiszteletünket tehetjük.

Szóval,

Folyt. köv...