Hegymászás, Piromagrum

Kedves Olvasóim!
Mint azt említettem, még márciusban másztunk egy hegyen, aminek Piromagrum a neve. Nem mondhatom, hogy megmásztuk, mert nem sikerült egész a csúcsig jutni, de azért így is nagyon szép élményben volt részünk.
Némelyik képen látható egy helyi fiú, Rüzgar a neve. Kollégák találkoztak vele, merthogy az általul bérelt ház közvetlen szomszédságában lakik. Leszólította őket, és akkor érdekes dolog derült ki.
Rüzgar barátunk Debrecenben tanult orvosként végzett, majd végzés után tovább állt Svédországba. Ott is megtanult még egy nyelvet, és mostanában települt haza 16 év után.
Teljesen elképedtem, hogy még mind a mai napig milyen szépen, választékosan, akcentus nélkül beszéli nyelvünket Rüzgar barátunk. Minden tiszteletem az övé.
És akkor a képek.
Nem ide töltöttem fel őket, mert a google drive-on nagyobb felbontásban lehet nézegetni, letölteni.
Szóval a link:
képek
Vigyázat, több mint 200 kép.
Én szóltam. Gyönyörű.
Folyt. köv...

Oszlopfő ebédre

Kedves Olvasóim!

Megint eltelt kis idő legutóbbi bejegyzésem óta, bocsánat, valahogy nem jön az ihlet. Illetve az még csak lenne, de a képi megjelenítést célzó fotóimat nem tudtam az általam óhajtott minőségben elkészíteni. Miről is van szó, hogy ráforduljak lassan a címben jelzett dologra...

Szóval már több mint egy hónapja érdekes áru jelent meg a piacon minden felé. Egy növény, de nem is a szára felfelé, nem is a gyökere, valahol a kettő között, ahol ilyen egymásba ágyazódó levelek vannak. Eléggé bizarr módon néz ki, még akkor is, ha a rajta maradt földet, sarat kivesszük a képből. Ugyanis a levélkezdemények két élén komoly szúróeszközzel van felvértezve a növény. Jesszusom, szokta mondani ilyenkor a keresztény kultúrkörből származó ember, de itt ez nagyon idegenül hangzik.

Amikor megláttuk először nem is nagyon tudtuk elképzelni, hogy ezt valóban étkezésre árusítják-e.

Zsolt kolléga sikeresen felismerte benne a növényt, aztán rákerestünk a neten, és a helyi kolléganők is segítettek megfejteni a termék azonosságát. Az árusított cucc pedig kurd nyelven knyer, latinul acantus, magyarul pedig medveköröm.

Itt vanpár kép közelről egy darabról.

 Eléggé barátságtalan no.

Feri kolléga visszaemlékezett építészet történeti tanulmányaira, és egyből sikeresenk összekötötte a megvásárolható, és a korinthoszi oszlopfő mintájául szolgáló növény. Merthogy ez a kettő egy és ugyan az, vagyis lehet, hogy csak közeli rokonok. Minden esetre ez adja a magyarázatot a poszt címére.

Rendben van, meg lehet ezt venni a piacon, de mit is lehet belőle készíteni? Vegyünk, majd megkérdezzük a hölgyektől.
Vettünk is, de sajna fel nem dolgozás okán az első kiló a kukában landolt.

Sulaymaniyah biatlon

Kedves Olvasóim!
Hetek óta már különleges Suleymániai bitalont fejlesztettünk ki Feri kollégámmal. Mert ugye sportolni kell, sportolni jó. Múltkorában már tettem egy bejegyzést, egy másik szálloda spa (uszoda, szauna, gőzfürdő, konditerem összefoglaló neve) részlegének meglátogatása után. Igen az a Highcrest nevezetű szállodalánc helyi tagja, csak egy gond volt/van vele, hogy jelenlegi lakhelyünktől meglehetősen messzi esik. Van azonban egy Ramada lánchoz tartozó szálloda gyakorlatilag a városközpontban, pár száz méterre a bazár bejáratától, a Salim streeten. Hallomásból tudtuk, hogy itt is van spa. Arra járván meg is kérdeztük. Meglepődtünk, mert az ár hajszálra megegyezett a központtól messzi lévő szálloda árával.

Így néz ki a szálloda kívülről

Választási kapmány Kurdisztánban

Kedves Olvasóim!
Talán már elültek az indulatok az otthoni választások tekintetében. Már minden féle számlálás és újra újra újra számlálás lezajlott, mindenki megemésztette a status quot.
Nem is ilyenekkel szeretnék itt untatni senkit.
Mint egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy itt is választások lesznek, csak nem április elején, hanem április végén.  Pontosan 30-án.
Hogy hány és milyen párt van versenyben, elképzelésem sincs. A programot pedig aztán pláne nem tudom értelmezni. Az arcok meglehetős komolysággal/bambasággal tekintenek rám a különféle színű plakátokról.
Vannak kisebb és nagyobb plakátok, vegyesen minden felé vizuális, és egyéb jellegű környezetszennyezést okozva a városban.
Ami viszont nagyon eltér az otthoni gyakorlattól, az a töménytelen mennyiségű zászlócska. Minden pártnak van, kis téglalap vagy háromszög alakú zászlócskája, előre felkészítve egy hosszú szalagra, és ezzel aztán az összes létező fő, és mellék közlekedési utat bevesznek. Amerre lát az ember egy két három párt szászló erdője tapasztalható. Ahol kizárólagosság van, ott komoly pártközpont, vagy a jelölt személyes lakása, irodája lehet.
Szemezgessétek a képeket, érdekesek, számomra egészen karneváli hangulatot teremt a városban, csak a zene és a tánc hiányzik...

Bazár közepe

Kékek elmaradtak az egyeztetésről

Zöld hegemónia

Itt csak szolidan

Meggyőző, vagy bambuli?

Párhuzamos zászlósor, a szél mindenkinek egyenlően fúj...

Itt eddig csak a sárgák aktívkodtak...

Sárgák főhadiszállása

Itt sárga az ég is...

Itt meg zöld

Kékek főhadiszállása

Itt éjjel is kék az ég

Aztán valahol keveredik a zölddel

Bazár főutca

Központi villanyoszlopon össznépi koalíció

 

Zöld jelöltek

Aki figyel láthatja az öt meghatározó pártot: zöldek, kékek, sárkák, narancsok, barnák...

Komcsik zászlaja még az őszi választásról

Teljes lefedettség (személyes kedvencem ez a kép)

Három párti kavalkád

Hogy a fent emlegetett pártok közül  melyik a nemzeti bútorgyártó MDF utód, azt nem tudom, de ha megtudom, közlöm.
Folyt. köv...

Grand Millenium Sulaymaniya Hotel

Kedves Olvasóim!

Tegnap érdekes helyen jártunk. Előre megfontoltan vettük arra az útirányt. Nem ért annyira meglepetésként amit ott találtunk. Hogy is érhetett volna, hiszen a város gyakorlatilag valamennyi pontjáról látható ez az épület. Na a metróból nem, meg a mélyen fekvő bazárból sem mindenhonnan, de azért erősen uralja a városi panorámát. (nb. metró nincs is a városban...)

Az első, bejelentkező posztomban már mutattam is egy képet róla. Nos most jött el az ideje, hogy közelebbről is szemügyre vegyük, lencsevégre kapjam.

Az épület nem más, mint a Grand Millennium Hotel, Sulaymaniya, vagy valami ilyemsi szavakból van összerakva a neve.

Bő hónapja nyílt meg, de még mindig láthatók körülötte a befejező munkálatok. Mondjuk ilyen szokott történni másfelé is.

Az épület nagyon magas, mintegz 150 méter, és nem is egy völgyben építették. Szóval jó messzire el lehet látni róla, és tényleg az egész városból látható. Mellesleg, ha jól tudom, ez Irak legmagasabb épülete.

Ezt a képet például a munkahelyemnél készítettem pár hete:

Az épület fizimiskáján jól látszik, hogy közeli rokonságban van egy Dubaiban elkészített felhőkarcolóval. Ennek az elsődleges oka, hogy a tervező ugyan az az iraki építész volt, mind két épületnél.

Az épületről több leírás, és az építkezés közbeni képek az alábbi linken találhatók:

skyscrapercity

Akkor most jöjjenek a képek, ahogy mi megközelítettük:

 

 Az első mondhatni teljesen tiszta kép, mikor nem lóg bele semmilyen kábel.

 

Itt látszik, hogy még folynak a környéken a munkák.

Itt is még munkavégzés folyik.
De az épület maga már láthatóan kész, remek fotó témát ad az arra vetődő amatőröknek.

A szögesdrót a felvonulási területnél volt, nem tudom mi szükség volt rá, talán nehogy a melósok kiszökjenek. A városban minden felé minden féle építkezések, a betonvas, a zsalu anyag csak úgy jobbra, balra, senkinek sem jut eszébe elvinni, szóval gyanítom, hogy nem a lopás megakadályozása a szögesdrót feladata...

 Aztán ahogy kerültünk elértünk a bejáratához. Na az sem volt egyszerű, egy hídon keresztül lehet bejutni a szállodát övező parkba. A hídon komoly ellenőrzés, határozott, angolul beszélő fegyveres és civil ruhás biztonságiak álták az utunkat, de mikor megbizonyosodtak, hogy minden rendben, akkor szívéjesen tovább engedtek.
A hídon túl pedig már a parkban, minden féle zászlók, amcsi, EU, török, iraki, kurd, szóval volt itt minden.

 

Itt a még folyó munkálatok kelléke, a beton pumpa keresztben.

A bejárathoz meredeken vezetett fel az út, és az utolsó beléptető pont után már ez a szökőkutas, kis medencés, pálmafás út vezette a szemet, és az embert.

 Aztán a bejáratnéál még egy szökőkút,

 és az ember felett ott tornyosul a harminc kilenc emelet, és az ufó dokkoló.

 A bejárattól visszanézve ilyen a fenti szökőkút:

és a promenád.
És ilyen a promenád egy kis pálmája:

Amint beléptünk a főbejáraton, egy üvek kúpos hallban találtuk magunkat.

 Ez az acélszerkezet minden statikus szívét megdobogtatja.

A fehér zongoránál pedig most nem volt sem kis leány, sem Richard Cleyderman. Mégis passzolt az előtérbe. Feri uram könnyen leküzdhető késztetést érzett a Szamárinduló eljátszására, de mivel eréjes tiltás volt a kalviatúrán, eltekintett ettől.