Kiskertem

Kedves Olvasóim!

Ugye mit kezd magával a kertjétől távolba szakadt hobbikertész ember, ha közeleg a tavasz, és már a csontjaiban is érzi a természet előrehaladását?

Sajnos ilyenkor az embernek nagyon nagyon viszket a tenyere, nem érti, hogyha jó az idő miért nincs mit kapirgálni, nem találja a helyét. Addig, amig valami áthidaló megoldást nem talál. Az áthidaló megoldás pedig nem más, mint egy saját kis 'kertecske', ahol találhatok magamnak gondoskodni valót, ahol tudok valami mássá lenni.

Nos igazság szerint sikerült ezt a dolgot itt is megteremtenem. De akkor már nem adtam alább, gondoltam valami extrémebb dologgal próbálkozom. Földet szereztem, és az volt az elképzelésem, hogy gránátalma és olajfa magoncot csinálok. Olajfát, mert gondoltam érdekes lehet milyen is egy ilyen kis fa, meg mert szemben jött az utcán egy két egyed, és sikerült róla szednem tavalyi termést. 

A gránátalmánál kettős volt az indíttatás. Egyrészt leplezetlen rajongás a gyümölcsért, másrészt olthatatlan kíváncsiság a fa és virágja megismerésére. szóval ez volt a vezérmotívum.

Úgyhogy a tettek mezejére léptem, szereztem virágföldet, és kis edényeket, és elültettem a dolgokat. 

Később sikerült úgy elhelyeznem, hogy a nap is rendesen süsse, és mögé is kerüljön egy tükör, szóval csaknem ideális állapot.

Hat olajfa magot szedtem, szóval hat edénykébe ilyet tettem. A maradékba pedig két-két vagy három-három gránátalma magot. Gyümölcshúsostól, mindenestül. És elkezdtem locsolni. És várni. És várni. És már majdnem feladni, de még mindig várni, és bízni. 

De aztán végül mégis csak siker lett belőle, szóval most már ott tartok, hogy egy 7 csemetéből álló gránátalma 'erdő' reményteljes tulajdonosa vagyok. Persze teljesen tudatában vagyok annak, hogy ez a növény Magyarországon csak nagyon nagy szerencsével terem, ha meg is marad, azon túl a kertem is több mint túlzsúfolt, szóval csak mint bonsai tervezem megtartani őket. Persze csak abban az esetben, amennyiben ügyesen sikerül hazajuttatnom.

Az első képeket egy hete készíttettem. Kontraszt végett ide teszem ezeket is.

 
Mára  magoncok igaziból sihederré cseperedtek. És ma értettem meg miért is kellett ilyen sok türelmet tanusitani. Mert a kis magocskán belül bizony egy kemény maghéjjat kell annak a magnak áttörni, ha szárba szeretne szökkenni.

 

 Ja egyébként mint hallottam a gránátalma virágja nagyon alkalmas textiliák szinezésére, szóval ezt mindenképp szeretném, ha kedvesem ki tudná próbálni....




























Kertecském másik darabja egy citrom magonc, melyet Zsolt kolléga hagyományozott rám, ennek további sorsát még nem sejtem, de ez is szépen gyarapodik.

 

A hatalmas botanikus gyűjtmény harmadik darabja pedig nem más, mint a templomkertből kért, és meggyökereztetett valamilyen mentha. Ezt jobbára tea készitésre kértem, de ha már meggyökeresedett, itt hagyom, hátha valamelyik utódom lelkes gondozója lesz. Erre már nem maradt képkockám, de szerintem ezt el lehet képzelni.
Hamarosan
Folyt. köv....