Lexus cipő, Facebbok papucs és Nikou cipő, vagyis vegyes beszámoló a tegnapi napról

Kedves Olvasóim!
Talán túl hatásvadász címet sikerült kiötlenem egy viszonylag átlagos poszt élére. De ezt majd döntse el ki ki magának mire a végére ér. Szóval beszámoló a tegnapi napról.
Nagy bazárjárást tartottam tegnap, ennek kettős oka volt. Egyrészt hamarosan hazarepülök, és a közvetlen család ajándékkal való meglepése nagy örömömre szolgál, másrészt a múlt hétvégén (öt napos hétvége volt) nagyon komoly fosós történetet hevertem és hevertem ki, szóval akkor nemhogy a bazárba, de még a házból sem léptem ki. Szóval már komoly hiányérzetem volt. De most már szerencsére jól vagyok, és volt erőm a bazárban lődörögni. De ezt felfoghatjuk akár gyógyászati jellegű bazárjárásnak is...
Akkor először az érdekességek.
Aki nem engedheti meg magának a drága autót, az is járhat egész nap Lexus-al. Legalább is ha vásárol egy párral a bal felül lévő cipőből. Egy baj van vele, hogy kívülről nem látszik.
A facebook függők pedig állandóan akár offline is facebookon lehetnek, ha egy ilyen papuccsal lepik meg magukat. A jobb alul kicsit látható papuccsal pedig akár politikai hitvallást is lehet tenni. Mondjuk lehet valaki már küldött ilyet Putyinnak, végül is úgy lábbal tapodja a papucson feltüntetett országot...
De engedjük el ezt az átkozott politikát, nem erről szól ez a blog...

 

Márkafüggők figyelem! Lábbelid azonosulhat a kedvenc foto márkáddal! Csak arra kell figyelni, hogy a nadrág éppen rátakarjon az utolsó betűre, és teljes az életérzés... Szellemes!

Aztán az első adag bazárjárást követően kicsit megpihentem egy közeli parkban. El is szundítottam. Jól esett no. Aztán mikor felébredtem gondoltam fényképezgetek virágokat. Mert olyan szépek voltak a környéken. Volt tátika.

Ereje és szépsége teljében lévő porcelán finomságú vörös rózsa:

Meg már jól elnyílott, de elnyíltságában is fejedelmi rózsa.

 

Körömvirágok sugdolóznak.

Egy utcában egy kisebb leander bokrot fényképeztem.

 

 És hát a nagy kedvencem a gránátalma is elkezdett virágozni:

 

Egyszer csak közel hozzám letelepedett egy négytagú társaság egy hatalmas görögdinnyével. Helyi szokás szerint biccentettünk egymásnak annak rendje s módja szerint. Jellemező a kurdok közvetlenségére és vendégszeretetére azonnal meginvitáltak dinnyézni. Gondoltam nem lenne jó ötlet, a múlt heti élmények, és a sokfelől hallható dolgok hogy így meg úgy mossuk meg a gyümölcslevet, szóval hárítottam. Hát kérem nem hagyták annyiban. Helyhez hozták. Na erre már nem volt hárítás. Ezt bizony meg kellett enni. Gondoltam lesz ami lesz, de ezt már nem lehet visszautasítani. Megettem. Nem volt híresen finom, de itt nem is az volt a lényeg. Mikor megettem elkezdtem a dinnyehéjnak kukát keresni. Elkezdtek mutogatni, hogy nyugodtam tegyem az övéik közé. És még papírtörlőt is kaptam egy adaggal, hogy a dinnyefogyasztással együtt járó ragacsosságot némileg csökkenthessem. Illedelmesen megköszöntem nekik, mert mást tényleg nem tudtam tenni. Ja még annyit tehetek hogy jó hírüket viszem a világban itt...

Miután kipihentem magam vissza a bazárba, császkálás, nézelődés, emberek megfigyelése. Egyszer csak elém ugrott egy ház, ami mellett már talán milliószor elhaladtam, de valahogy most fogott meg.

És a nap végére egy madarász fiúval hozott össze az élet, valami kistestű vagy kölyök ragadozó madár volt nála. Sajnos nem tudom mi lehet, de a segítséget szívesen veszem.

Ma is megyek le a bazárba, szóval folyt köv...