Bevágás és legelő sziklacsorda

Kedves Olvasóim!

Ugyan ígértem mindenféle folytatásos posztok befejezést, de ez most gondolatom szerint megelőz mindent.

Tegnap sikerült kijutnom az egyik kivitelezési helyszínre, és kedves kollégám elvitt egy kis területbejárásra. Természetesen csak miután már elvégeztük a küldetést.

A területbejárás keresztülvezetett az ún. nagy bevágáson. A hegyvidéki autópálya építések egyik elmaradhatatlan kellékéhez. Merthogy amint az autópályával elérjük a hegyeket, valamit tenni kell, mert az autópálya geometriai kötelmeivel nem lehet a terepviszonyokon felülkerekedni. Ilyenkor jön az alagútépítő brigád, vagy a hegyek elhordása. Itt ez utóbbi történt.

Vagy hatvan méter mélységben kellett elhordani a sziklát, sorozatos robbantásokkal, megszámlálhatatlan teherautó kanyarral. De lényeg, hogy a hegy egy része odébb kerül(t). Ez egyrészt komoly mérnöki-kivitelezői fegyvertény, másrészt komoly seb Földanyánk testén. Mit lehet mit tenni, ilyen ez az építőmérnökség.

Egy biztos, lenyűgöző élmény lesz a hatvan méter magas sziklafalak között eltépni 120 km/h sebességgel...

Akkor nézzük a képeket.

Így néz ki egy négy képből összeillesztett panorámaképen. Előttünk az út egyenes lesz.

Egy halszem objektívvel.

A képek bal oldalán egyenletes raszterben láthatók a már bekészített robbanótöltetek.

És maga a bevágás felülete:

Középtájt a természetesen kialakult ferde vetődéseket keresztezik a függőlegesen kialakított robbantónyílások furatának a nyoma.

Illetve ugyan az csak két egyedi képen.

 Egy bújócskázó kotrógép:

És a játék teherautók:

 Jönnek-mennek...

 Arra felé fog haladni az út...

Az éppen folyó rakodási munka alulról:

Amikor ezt a területet elhagytuk, mert bármilyen lenyűgöző is, nem maradhat az ember ott napestig...
Szóval kicsit odébb legelésző sziklacsordára lettem figyelmes. Illetve nem egyedi jelenség ez errefelé, de most végre sikerült lencsevégre kapnom. Korábban mindig elszaladtak... :-)
Szóval nagyon érdekes képződmény, a hegyek keményebb szikla részei nem kopnak úgy, min a körülötte lévő puhábbak, és kilógnak. Messziről teljesen úgy néznek ki, mint egy legelésző birkanyáj...
Csak az elnevezésnél furcsán vette ki az a szó magát, hogy sziklanyáj. Így lett sziklacsorda...

 Egyébként ez az elnevezés tőlem származik, az én agyam szüleménye, de mondjuk nem lepődnék meg rajta, ha  a kurd népmesék között lenne pár olyan mese, mely megkövesedett birkanyájról szól...
Még egy hétig vagyok itt, ha minden jól megy addig.
Folyt köv...