Katolikus helyek Szulejmániában III. - Katolikus temető

Kedves Olvasóim!

Ezt a témát sem tegnap találtam, nem is tegnap fényképeztem, valahogy mindig csak toltam, halasztottam a posztolását. Valahogy mindig inkább a kalandozást, az új keresést választottam az élménybeszámoló helyett. De most már hogy közeleg a vég, ezzel sem várakozhatok tovább. Szép kis felütés. Közeleg a vég... Lássuk milyen is egy katolikus temető Kurdisztánban. No ne ijedjen meg senki, elég jól érzem magam, minden jel arra mutat, hogy csak az ittlétem vége közeleg... De az nagyon. Ezt bizonyos szempontból nem bánom. Más szempontból sajnálom.

Nos de akkor térjünk a kiszemelt témára.

Épp visszaérkeztem márciusi otthonlétemről, és a bőröndömet vártam, amit a légitársaság nagy sikeresen elkutyult. A fényképezőgépem töltője persze benne. A fényképezőgépem akksija lemerült. Azt hiszem a tartalék akksi is a bőröndben. Duplán bukó forduló. De hát van az embernek megfelelő okostelefonja, fényképezésre valamennyire alkalmas optikával benne, és baráti kölcsönkérés is bejátszhat. Nos ezen két eszköz vegyítésével sikerült ezt a képanyagot ide rittyentenem.

A katolikus temető létéről egyáltalán a keresőóriás által a világhálón is elérhető térkép segítségével sikerült tudomást szereznem. Megtalálni már nem volt olyan könnyű, csak másodikra ment. Pedig a nagy muszlim temető mellett van, elég közel. Bosszantott is csudára, mikor első célkeresés után otthon láttam mily közel a célhoz vétettünk útirányt. Hiába no, az offline tájékozódás még nem megy annyira.

A temető eléggé ritkás, viszonylag kevés sírbolt található benne. Szemben a muszlim temető komoly zsúfoltságával. Némely sírbolt körül itt is kisebb fajta épületecske található. Persze az oldala áttört, szóval szél jön-megy belül, borogat, amit tud...

A nem körülépített sírboltozatok szerkezete teljesen megegyezik muszlim temetőben látottakkal. Hogy ezen miért is lepődök meg, nem tudom. végül is tök ugyan az, tök ugyan úgy arab betűkkel van rajta valami felirat, csak a felirat mellett egy kereszt emlékeztet, hogy itt más hitvilág van...

 

Ilyen kis ülőkéken lehet elidőzni kicsit a sírbolt mellett. Persze csak annak aki készít, vagy készíttet ilyet...

A temető talán legdíszesebb sírboltja, a rácsozat mintájából következtetve egy zenész földi maradványai nyugszanak ezen a helyen...

Ha másért nem, akkor a panorámáért mindenképp érdemes volt ide felmászni...

Bal legszélen az akkor még részlegesen sem meghódított, inkább csak kihívóan csalogató Piro Magrum hegy, jobb oldalt pedig itt tartózkodásom alatti szállásunkat adó Goizsa város. (a mecset minaretje mögött)És a temetőben, ebben nem is annyira, de a muszlimban sokkal inkább ez az általam nem ismert gyönyörű lila virágokkal dúsan teli fa melengeti meg az arra járó ember szívét. Hasonlóan az otthoni aranyvesszőhöz még levélhozás előtt bontja szirmait, emiatt uralkodó szín rajta a lila. Elképesztő gyönyörű...

Gyönyörű, messziről uralkodó a látképen, és a virág maga édeskésen finom. Aki tudja mi lehet ez a fa, kérem mondja meg, szeretném tudni...

Bevágás és legelő sziklacsorda

Kedves Olvasóim!

Ugyan ígértem mindenféle folytatásos posztok befejezést, de ez most gondolatom szerint megelőz mindent.

Tegnap sikerült kijutnom az egyik kivitelezési helyszínre, és kedves kollégám elvitt egy kis területbejárásra. Természetesen csak miután már elvégeztük a küldetést.

A területbejárás keresztülvezetett az ún. nagy bevágáson. A hegyvidéki autópálya építések egyik elmaradhatatlan kellékéhez. Merthogy amint az autópályával elérjük a hegyeket, valamit tenni kell, mert az autópálya geometriai kötelmeivel nem lehet a terepviszonyokon felülkerekedni. Ilyenkor jön az alagútépítő brigád, vagy a hegyek elhordása. Itt ez utóbbi történt.

Vagy hatvan méter mélységben kellett elhordani a sziklát, sorozatos robbantásokkal, megszámlálhatatlan teherautó kanyarral. De lényeg, hogy a hegy egy része odébb kerül(t). Ez egyrészt komoly mérnöki-kivitelezői fegyvertény, másrészt komoly seb Földanyánk testén. Mit lehet mit tenni, ilyen ez az építőmérnökség.

Egy biztos, lenyűgöző élmény lesz a hatvan méter magas sziklafalak között eltépni 120 km/h sebességgel...

Akkor nézzük a képeket.

Így néz ki egy négy képből összeillesztett panorámaképen. Előttünk az út egyenes lesz.

Egy halszem objektívvel.

A képek bal oldalán egyenletes raszterben láthatók a már bekészített robbanótöltetek.

És maga a bevágás felülete:

Középtájt a természetesen kialakult ferde vetődéseket keresztezik a függőlegesen kialakított robbantónyílások furatának a nyoma.

Illetve ugyan az csak két egyedi képen.

 Egy bújócskázó kotrógép:

És a játék teherautók:

 Jönnek-mennek...

 Arra felé fog haladni az út...

Az éppen folyó rakodási munka alulról:

Amikor ezt a területet elhagytuk, mert bármilyen lenyűgöző is, nem maradhat az ember ott napestig...
Szóval kicsit odébb legelésző sziklacsordára lettem figyelmes. Illetve nem egyedi jelenség ez errefelé, de most végre sikerült lencsevégre kapnom. Korábban mindig elszaladtak... :-)
Szóval nagyon érdekes képződmény, a hegyek keményebb szikla részei nem kopnak úgy, min a körülötte lévő puhábbak, és kilógnak. Messziről teljesen úgy néznek ki, mint egy legelésző birkanyáj...
Csak az elnevezésnél furcsán vette ki az a szó magát, hogy sziklanyáj. Így lett sziklacsorda...

 Egyébként ez az elnevezés tőlem származik, az én agyam szüleménye, de mondjuk nem lepődnék meg rajta, ha  a kurd népmesék között lenne pár olyan mese, mely megkövesedett birkanyájról szól...
Még egy hétig vagyok itt, ha minden jól megy addig.
Folyt köv...

Katolikus helyek Szulejmániában II. - Szűz Mária katolikus templom 2.

Kedves Olvasóim!

Nagyon régóta nem posztoltam új dolgot. Ennek oka, hogy egy komoly hasmenéses vírusos vackot sikerült összeszednem, és mikor ezen túl voltam, egy komoly ízületi gyulladás sorozat jelentkezett, mintegy szövődmény.

Nagyjából ezt is tudom már kezelni, majd az élményeimről lehet egy kép nélküli száraz történetet kerekítek.

De lehet, hogy nem. 

Mert már csak alig több, mint egy hetet vagyok itt. De van egy megkezdett sorozatom. Márpedig a megkezdett sorozatot illik befejezni.

Akkor itt a második rész.

Sok beszédet nem szeretnék hozzáfűzni, mert sok beszédnek, sok az alja. És már elmondtam amit erről a templomról tudok, inkább a második sorozat képet mutatnám be nagy szeretettel.

Egyszer Feri kollégám mondta pénteken bazárjárás közben, hogy lesz ma mise a belvárosi templomban. Merthogy érkezett a város egyik kórházába egy száz fős filippin orvos-ápoló csapat, és hát a külföldiek között ők egyből olyan többségbe kerültek, hogy a régi formulák megtartásával ugyan, de mindenképp az ő igényeik szerint is lesz angol nyelvű mise, és egyéb program.

Nos tehát a képek ezen alkalommal készültek, a misét celebráló joviális úriember pedig nem más mint maga Jens atya.

Kérem nézegessétek, és akkor gyorsan előkészítem a harmadik részt, hogy legyen még idő a negyedikre.

Egyenlőre Folyt. köv...